Tekintettel arra, hogy telephelyünket Magyarországra helyeztük, a blog írást felfüggesztjük.

Majd lehet, hogy lesznek random bejegyzések egy-egy interkulturális sokkról, de rendszeres megjelenés legközelebb csak majd, ha megint külföldre látogatunk.

Auf Wiedersehen!

FRISSÍTÉS: Minden, ami nem Remagen, a továbbiakban bajnoczi.hu

0. Jó-jó, volt valami előismeretem, hogy tüftigek, meg miden.

1. De hangoztatják, hogy nem is.

2. Azért közben miheztartás végett bedobják ezt: „Fünf Minuten vor der Zeit, ist des Deutschen Pünktlichkeit.”

3. Szerintem nem vészes annyira.

4. De azért a törököktől megőrülnek.

Ami tetszik:

Megvan az ideje a munkának, és megvan az ideje a pihenésnek.

Amikor munka van, akkor koncentrálnak, amikor pihenés van, akkor feltöltődnek. A megfelelő mennyiségű pihenéssel töltött idő miatt sokkal hatékonyabban dolgoznak. Remélem sikerül elsajátítanom ezt a technikát. Múlt héten volt egy kis időm gyakorolni, mivel pótoltam a vizsgáimat, és egyenlőre bejött.

Ma hazafelé az autópályán láttam egyet s mást:

1. Kislány az anyósülésén fekszik a műszerfalon, az anyukája ölében. Nyilvánvalóan nem volt bekötve. Meg amúgy is…

2. Dombon felfele lerobbant személyautó mellett álló nyolc tanácstalan ember.

3. Egy kisteherautó hátsó sora mögé beépített parki pad.

4. Egy platós teherautó kabinjában utazó három férfi. A platón utazó három nő.

Egyébként egész megtetszett a török vezetési stílus. Igazából többet használják a dudát, mint az indexet. A zebrához (mit zebrához, szóval a helyhez, ahol az emberek általában átkelnek az utcán) közeledve vad dudálásba kezdenek. Ez azt jelzi, hogy nem fognak megállni. Ha nem dudál, megáll. Ugyanez történik a kereszteződésekben is. Ha dudál, akkor neki van elsőbbsége.

Tegnap hamamban jártunk, ami nagyon jó volt.

Három török lány kísért minket, de ők sem igen tudták, hogy mi a teendő. Egy viszonylag távolabbiba, ámde tisztába mentünk, ahol először átöltöztünk, majd beültünk egy finn szaunába. Globalizáció rulez. Ezek után következett a hamam, ami abból áll, hogy sok sok pici medencéből tálakkal magunkra merjük a vizet. Aztán hoztak valami hígított trutyit, amivel jól bedörzsöltük magunkat. Valami testpakolás lehetett. Ebben a teremben középen van egy hatalmas márvány kő, amin egy időben négy ember fekszik, akiket masszíroznak. Ez a masszírozás abból áll, hogy vesznek egy jó erős dörzsi kesztyűt, és végigsikálnak és megmasszíroznak. Én amúgy is szerettem, hogy ha vakarják a hátam, úgyhogy ez pont nekem való volt. Ja, egyébként MINDEHOL megmosnak. Szegény Tahlia majdnem sírva fakadt, egyrészt mivel még életében nem látta Lucyt félmeztelenül, másrészt mert benyúltak a bugyija alá… Mondjuk ezt az ausztrál nudizmus fóbiát nem értem, mikor nyitott ajtónál pisilnek… És a tengerparti szex is elég népszerű… A végén a fejemet is jól megmosták. A végén olyan érzésem volt, hogy még az életben nem voltam ilyen tiszta. Az ausztrálok pedig kiakadtak, mert levakarták róluk a barna bőrt.

Cuki ausztrálkákat felvilágosítottam, hogy mikor fedeztek fel Ausztráliát.

Kb. 10 percet beszélgettünk az aboriginekről, azt mondták, életükben nem elmélkedtek meg róluk ennyit. Az előző miniszterelnökük volt az első, aki bocsánatot kért az üldöztetésekért, ami egy igazán nagy szó. Azóta minden évben megtartják a bocsánatkérés napját. Az aboriginek egyébként kapnak állami támogatást, pusztán azért, mert aboriginek. Közülük kevesen beszélnek angolul, és nagyon nem integrálódtak. Elszigetelten élnek, nem hordanak szokványos ruhát, gyűjtögetnek, analfabéták. Azok közülük, akiknek valamelyik női felmenőjét fehér férfihez kényszerítették, egész jól integrálódtak. Ritkán még lehet velük találkozni általános iskolában. Hiányzik az alkohol-emésztő enzimjük, ezert nagyon-nagyon részegek már egy kicsi piától is. Előszeretettel erőszakolják meg a saját fajtájukat. Nem tudjak, hogy mit kéne tenni velük.

Megbeszéltük, hogy legközelebb, ha kérdésük van, tegyék fel nekem nyugodtan. Tehát tisztáztuk, hogy merre van Románia, és Gallipoli.

Közben a német srácot is tanítgattam a saját történelmére. Pl. hogy milyen egy középkori város.

A lengyel egyetem nagyon furcsa. Nem nagyon társalognak. Egy lengyel fiú és három fehérorosz lány jött. Titkosszolgálatot tanulnak. El nem tudom képzelni, hogy a fehérorosz lányok mit fognak kezdeni a lengyel titkosszolgálati végzettségükkel…

A törökök egy kicsit többet tudnak a történelemről. Például büszkék az Oszmán Birodalom vendégszeretetére. És durva, hogy szempillantás alatt megtanultak változatosan, akcentus nélkül magyarul káromkodni. És másnap is emlékeztek rá.

Ma megnéztünk egy fél órás videót arról, hogy milyen csúnya dolgok történnek Törökországban. A rendőrség könnygázzal és vízágyúval oszlatja fel a tüntetéseket. A csúnya rendőrség vehetne pár tippet a magyaroktól, pl. hogy viperát és gumilövedéket is be lehet vetni. Jó-jó, azon vannak kiakadva, hogy a könnygázt nem könnyezésre használjak. Ilyen távolságból talán már könnyű égési sérülést tud okozni.

Többek között ilyeneken vannak kiakadva az emberek, hogy éjszaka nem lehet alkoholt árusítani a boltokban. Kapásból felvilágosítottuk őket, hogy ugyanez a helyzet Magyarországon, Angliában, Ausztráliában és az USA néhány államában is, az emberek mégsem vonulnak az utcára. Másik probléma, hogy nincs szólásszabadság, mert amikor a tüntetések kezdődtek, pingvinekről szóló természetfilmet kezdtek el sugározni. Szerintem vezetői szemszögből indokolható döntés, de talán hiba volt. Azóta azt emlegetik, hogy nincs szólásszabadság, holott mutattak tegnap 7 újságot, és mindegyik címlapján a tüntetésekkel foglalkoztak. A videón, amit mutattak, a tüntetések elől a kocsmába bemenekülő embert láttunk. A háttérben egy bekapcsolt tv, a tüntetésekről szóló élő tudósítással. Valóban, a youtube pár évvel ezelőtt be volt tiltva, de ahhoz képest ma már csupa-csupa szabadság van. És külföldre is ömlik minden hír. A probléma igazából az, hogy a pozitív felhangú hírek azok, amiket kicenzúráznak.

Az utolsó nagy történelmi tömegmegmozdulás az első világháború után volt. Szerintem szimplán arról van szó, hogy unják magukat. Sajnos a nagy unalomba eddig hat ember halt bele. A legszörnyűbb az, hogy a videón 8-10 éves gyerekeket is láthattunk könnygáztól fuldokolni. Igazából Janka-korabeli, hintázó kislányt is láttam. A szülőkkel nem is tudom, mit kéne kezdeni. A lényeg, hogy egyelőre nem vagyok túlzottan meggyőzve.

A tüntetések cassus bellije egy bejelentés volt, miszerint a csúnya, konzervatív Erdogan fel akar számolni egy parkot Isztambulban, és a helyére bevásárló központot építeni. Biztos csak fejkendőt és hasonló klerikális borzalmakat fognak árulni.

Tegnap megvoltak az első előadások. Rajtunk kívül egyik csoport sem találta meg, hogy hol van a reggeli (a kolival szemben), ahol az aranyos, ám angolul nem beszélő török egyetemisták vártak minket, hogy átkísérjenek az egyetemre. Fél óra késéssel indultunk reggeli után, mivel egyrészt a többiekre vártunk, akiket közben már felvett egy kisbusz és kérdésükre, hogy hol tudnának pénzt váltani, azt a választ kapták, hogy miért is ne menjünk el most?

Az előadás előtt mindenkinek be kellett mutatkozni két mondatban, ami úgy történt, hogy amikor a két, fél éve Németországban edződő ausztrálra került a sor, bevonult hat török csipsszel és üdítővel, majd pedig el kezdtek hangosan törökül beszámolni a történtekről. Szegény ausztrálkák teljesen lefagytak, hogy mi van. Következett tíz perc piaosztó szünet, majd öt perc kávérendelés-felvevő szünet.

A bevezető előadás kezdete után tíz perccel újabb tíz perc kávérendelés-felvevő és kávé-kiosztó szünet (az előző rendelést folyamatosan hoztak). Újabb öt perc tisztázni, hogy a török kávét lehet sok, közepes és semennyi cukorral kérni.

Következtek a rövid bemutatók a résztvevő egyetemekről. Mi persze nem tudtunk arról, hogy kéne egy prezit tartani, de sebaj, azért elég jók voltunk. A pedál magyarok viszont képeket is mutogattak. Természetesen ezek kezdete után tíz perccel ismét szünet, ezúttal tömeges kávékiosztás. Egyébként tök finom a török kávé.

Ezt egy rövid prezentáció követte az újságírásról. Elég rossz volt, és nem csak azért, mert a tanárok nem beszélnek angolul. De volt egy olyan öt perces etap, amikor törökül viccelődtek valamin egymás között. A téma a tévés társkereső műsorok volt. Egyébként az az érzésem, hogy a következő két hét azzal fog eltelni, hogy magyarázzák nekünk, miért is kell minél több embernek meghalni a szabadság érdekében. Képeket is mutogattak, persze előtte tíz perc szünet, és egész más témák felvetése, míg a projektort beállították.

Pár infó: Törökország lakossága: 75 millió. Ebből kb. 60 millió török. A törökök arcról megállapítják, hogy ki a nem török (sejteseim azért nekem is vannak…). Erdogan azért rossz, mert túl konzervatív, és mert nem szereti Attatürkot. Így az ország rossz irányba megy, ezért a haladóbb szellemiségűek ki fognak vándorolni. Jelenleg Erdogan többséget élvez a lakosság körében, de csak azért, mert kihasználja a vallást, és a kevésbé képzett rétegek tudatlanságát. Ezzel szemben a főnök szerint Erdogan teremtette meg a középosztályt Törökországban. Érdekes, hogy mennyire másként vélekednek arról, hogy Törökország épp jó irányba halad-e vagy nem… Pár hónap múlva amúgy választások. Erdogan támogatottsága még a tüntető egyetemista barátaink szerint is 68%(!).

Az egész város tele van hatalmas kóborkutyákkal, ez itt a helyi galamb… de nem olyan nagy baj, ha megtámadnak, mert be vannak oltva veszettség ellen. A bébinyulakat nem eladásra kínáljak, hanem megjósolják a jövőt.

A vacsora finom volt. Igazi kebab, nagyon finom desszerttel. Küfene, vagy mi volt. Lassan kezdem megszokni, hogy minden nagyon sós. És minden kajában van joghurt, és mindenhez joghurtot isznak. A végén tea, utána kávé.

Sikeresen megérkeztünk. Gyorsan írok pár kultúrsokkot.

A repülő olyan volt, mint egy újszülött-osztály. Van egy kb. négyszer akkora kabin, mint egy öltöző kabin a talpig beöltözött nőknek, ahol leveszik a kabátot(!), hogy kivihessék a kabinból átvilágítani. Lucy haját átvizsgálták, hogy rejteget-e benne bombát.

Nagyon meleg van. Az egyetem kb. akkora területen terül el, mint Gödöllő. Izmir sokkal nagyobb, mint Budapest. A homokos tengerpart egy óra buszozásra van. A lebetonozott kikötő, kb. 20 perc metróval. A metróig kb. 15 percet gyalogolunk. Visszafele két órát, végig követve a reggeli taxisofőr nyomát, aki rossz irányba vitt minket. Derékig érő kutyák őrzik a területet (időnként csak vegetálnak a melegben, időnként hat oldalog körülöttönk, időnként kettő rohan csaholva felénk). Senki nem beszel angolul. Még ki kell találnom, hogy mi a bánatot tanulnak akkor az iskolában… Senki nem fogadott minket. Az egyetemnek mégsem azon a kampuszán lakunk, amit kidobott a google.

Kb. 12 ezer forintból hatan többfogásos menüt ettünk, többszöri piával. Én hülye olyan italt akartam kerni, aminek nem ismerős a neve (angolul se tudtam, hogy mi lehet). Hát csípőspaprikás feketeretket kaptam… Itt mindenhez sós kefírlevet isznak. Az étel finom egyébként.

Az utcán kiteszik a negyven fok, napsütésre az osztrigát árulni. És a tojást is. Na meg savanyúságot, ami egyébként jól nézett ki. És rengeteg hülyeséget. Pl. újszülött nyulakat. Töröksípon játszanak. Vízipipát szívnak, dámajátékot játszanak és törökülésben ülnek. Tudják, mi az a Hungary…

Találkoztunk kétszer is tüntetőkkel, de kb. csak 50-70 emberrel. Kifaggattam a főnököt. Erdogan párti, gondolom Németország is. Szerinte Erdogan teremtette meg a középosztályt. És a ‘közel-keletnek’ kelet-európáról kéne példát vennie demokráciaépítésben(!) na jó, igazából a Baltikumra értette. Ami a legkiakasztóbb: MINDEN EGYES butikban kint lóg a török zászló!!! (Tekintet nélkül Mekire, Zara-ra, stb.) Ez egyébként nem a tüntetések hatása, állítólag tavaly meg több volt. Kb. minden ötödik lakáson kint van a zászló. Az emberek állnak az utcán és zászlót árulnak. Vagy Atatürk-os pólót.

Ami biztos: sehova nem megyek egyedül. Sehova nem mehetünk egyedül, mert nagyon nagy feltűnést keltünk. Mivel nincs homokos tengerpart, nincsenek turisták. Az étteremben öten álltak felettünk, és lestek, hogy mit kérünk inni. Szőke hajunk és fehér bőrünk pedig akkora feltűnést kelt, hogy ijesztő és veszelyes.

Egyébként állítólag ez a legmodernebb, legliberalizáltabb város Törökorszagban. Szerintem kezdésnek pont elég megemészteni. Valahogy így képzelem Bukarestet. Azért remélem megnézünk egy-két szomszédbeli falvat is.

(Ez más téma, de ezt se tudom elhinni: ma egy második forrásból is megerősítést nyert, hogy a szerencsétlen német fiatalok öt éven keresztül történelemből kizárólag a nácikról tanulnak. Csoda, hogy megy valaki töri szakra, ilyen tanterv mellett.)

A nemet-torok meccs:

Amikor Strassburgban jartunk, megadatott a lehetoseg, hogy az Europai Parlament nemet alelnokevel talalkozzunk. Nagy rendes volt, egy teljes orat szakitott rank. Az asszisztense szoknyajanak hosszabol itelve arra a kovetkeztetesre jutottam, hogy meg tennem kene egyet s mast, hogy gyakronaki helyet kapjak az EP-ben…

Megvolt a szokasos magyarok a pellengeren blokk is. Az egyik pelda a jegybank fuggetlensege, a masik a csovezeshez valo jog volt.

Maga a beszelgetes nagyon tetszett, mert a nemetek batran kerdeztek. Maga a politikus nem tetszett, mert eleg demagog volt. Feljott a torok csatlakozas kerdese is, aminek az volt a lenyege, hogy mivel Nemetorszag a mai napig sziv a holokauszt miatt, fenntartja maganak a jogot, hogy meghatarozza, mitol jogallam a jogallam. Tehat szivatja a torokoket a kurdok miatt. Persze ezen a torok diakok kiakadtak, mivel miert kene szivniuk olyan dolgok miatt, amik kb. 100 evvel ezelott tortentek.

Erre a nemet reakcioja az volt, hogy a jogtalansagot akkor is el kell ismerni, es biztositani, hogy tobbet ilyen ne fordulhasson elo.

Erre a torokok reakcioja az volt, hogy a franciak is megoltek tobb mint egy millio algirt, es semmi nem tortent.

Erre a tanar reakcioja az volt, hogy folytassuk a buszon ezt a beszelgetest…

Janka oviba megy, ezért hát szükségünk volt egy igazolásra a gyerekorvostól, hogy egészséges, közösségbe mehet.

A rendelő egy szuper hely. Az asszisztensek nem voltak különösebben orvosi szerkóba öltözve. Talán fehér ing az volt rajtuk, de kb. ennyi. A váróteremben volt babakonyha, babasátor, favonat, könyvek, mindenféle járművek, ráülős kisautó, satöbbi. Itt viszont sajnos több, mint egy órát töltöttünk, nagy részét egyedül, mire átvezényeltek egy picike szobába, további fél óra várakozásig, további játékokkal, de ez már a vizsgáló volt. Ahogy néztem, a rendelőben sok pici vizsgáló volt, a doki pedig az egyikből ment a másikba. Ez jó ötlet szerintem, mivel gyorsabban lehet pörgetni az embereket, ha a vetkőzés/öltözés alatt már egy másik páciensnél van az orvos. Ja a vizsgálóban volt pl. abból a játékból, amivel eddig csak a Pető Intézetben találkoztam, és ott is féltve őrzik, mert darabja 40 ezer forint. Ajándékot természetesen kaptunk, de sajnos nem olyan jót, mert Jankán úrrá lett könyvmoly hajlama, ami egy promóciós füzet választásába torkollott.

A doki állítólag elég mogorva, de jó szakember. Azt az egyik felettes tanárom mondta, akivel sorstársak vagyunk, mivel ő az egyetlen rajtam kívül, akinek van gyereke (három lánya). Szóval Jankát kb. két percig vizsgálta, meghallgatta a tüdejét, és belenézett a fülébe. De az is lehet, hogy a hőmérsékletét mérte, nem tudom. Mindenesetre sok mindent nem láthatott, mivel amióta itt vagyunk nem takarítottam Janka fülét. Bevallom, sóher vagyok, és nincs kedvem 6 hónapra 200 fültisztítót venni. Valószínűleg tesztelt is egy kicsit, mivel megjegyezte, hogy jól tudok németül, pedig akkor még alig szólaltam meg. Tehát valószínűleg lecsekkolta, hogy értem-e, ha gyorsabban beszél, de ezen csak utólag elmélkedtem, tényleg nem tudom, hogy honnan vette, hogy jól tudok. De legalább egy kis önreflexióra késztetett, és megállapítottam, hogy ha már fejlődött valami, az talán a beszédértésem. Kérdezte még, hogy milyen oltásokat kapott, mondtam, hogy csak a kötelezőt, fel is akartam sorolni, hogy menőzzek, de megtette helyettem. A vizsgálat végén pedig megkérdezte, hogy Magyarország tagja-e az EU-nak, de ezen már meg sem lepődtem. Talán csak a biztonság kedvéért kérdezte, hogy akkor az oltások terén nagy eltérések nincsenek.

Egyébként elég sokan kérdezgetik, hogy Magyarország hol van, és hogy tagja-e az EU-nak. A kedvencem az volt, amikor tavaly ősszel Brüsszelben a görög lány kérdezte meg egy tanulmányi kiránduláson, ahol úgy gondoltam olyanok vannak, akik egy kicsit többet tudnak EU-s dolgokról az átlagnál. De pl. sokan kérdezték, hogy Gábornak van-e munkavállalási engedélye, még olyan is, akik munkaügyi központban dolgozik, tehát eléggé tudnia kéne.

A fecniért az igazolásért 5 eurót fizettünk, a maradék 10 eurónkból pedig betérve egy boltba neonrózsaszín esőnadrágot, illetve két pici ételhoró dobozkát vettünk az ovifelszereléshez.