Cuki ausztrálkákat felvilágosítottam, hogy mikor fedeztek fel Ausztráliát.

Kb. 10 percet beszélgettünk az aboriginekről, azt mondták, életükben nem elmélkedtek meg róluk ennyit. Az előző miniszterelnökük volt az első, aki bocsánatot kért az üldöztetésekért, ami egy igazán nagy szó. Azóta minden évben megtartják a bocsánatkérés napját. Az aboriginek egyébként kapnak állami támogatást, pusztán azért, mert aboriginek. Közülük kevesen beszélnek angolul, és nagyon nem integrálódtak. Elszigetelten élnek, nem hordanak szokványos ruhát, gyűjtögetnek, analfabéták. Azok közülük, akiknek valamelyik női felmenőjét fehér férfihez kényszerítették, egész jól integrálódtak. Ritkán még lehet velük találkozni általános iskolában. Hiányzik az alkohol-emésztő enzimjük, ezert nagyon-nagyon részegek már egy kicsi piától is. Előszeretettel erőszakolják meg a saját fajtájukat. Nem tudjak, hogy mit kéne tenni velük.

Megbeszéltük, hogy legközelebb, ha kérdésük van, tegyék fel nekem nyugodtan. Tehát tisztáztuk, hogy merre van Románia, és Gallipoli.

Közben a német srácot is tanítgattam a saját történelmére. Pl. hogy milyen egy középkori város.

A lengyel egyetem nagyon furcsa. Nem nagyon társalognak. Egy lengyel fiú és három fehérorosz lány jött. Titkosszolgálatot tanulnak. El nem tudom képzelni, hogy a fehérorosz lányok mit fognak kezdeni a lengyel titkosszolgálati végzettségükkel…

A törökök egy kicsit többet tudnak a történelemről. Például büszkék az Oszmán Birodalom vendégszeretetére. És durva, hogy szempillantás alatt megtanultak változatosan, akcentus nélkül magyarul káromkodni. És másnap is emlékeztek rá.