Vasárnap. Mise az Apollinárisban, nincs utána sütizés. Mise közben, az első olvasmánykor a gyerekeket kivitték a nővérek, hogy külön foglalkozzanak velük. Janka is ki lett szólítva, mentem vele. Egy kis szobában ültünk, a kedves nővér gitározott, aztán felolvasta az evangéliumot, majd magyarázta, beszélgettek. Jankával csak ültünk, mint a kukák, ill. ő, korát, mint helyzetet kihasználva, egyszer csak megszólalt (kb. 5 perc után): Menjünk vissza Anyához! Végül a bicskám lefoglalta, Bár izgultam, mert a nővér rászólt a gyerekekre többször is, hogy üljenek rendesen, én meg bicskát adok a gyerek kezébe, hogy játszon… Aztán a nővér próbált bevonni engem is a beszélgetésbe, de emlékeztettem, hogy csak angolul tudok (kicsit átvertem, mert angolul sem…), így elmagyarázta angolul. Mint utóbb kiderült, megértettem!

Egyébként Janka nem hámló orrának ehhez semmi köze; csak ez ma történt.

Viszont szerdán elhajóztunk Bonnba és vissza: nagyon olcsó volt a hajójegy, jó időnek ígérkezett; Bonnra kb. 50 percünk jutott, mert az utolsó hajóval jöttünk is vissza, szóval 3 órát hajókáztunk, Bonnban egy sört sem volt idő meginni… Elég szép egyébként az egész parti szakasz, amerre jártunk, egyszer majd, ha újra jó idő lesz, majd végigjárjuk ezeket a helyeket még egyszer, de autóval, vagy bringával. Szóval elég jó idő volt, mindhárman eléggé leégtünk, ahol csak tudtunk: az orrunk és a nyakunk.

A Sárkány-hegy, és a névadók

Azóta szinte egyfolytában esik az eső: ma sem esett, és talán tegnap sem, de pénteken igen, és most is felhős, 10 fok sincs napközben; nincs sok kedvünk kimenni, ilyen jó idő után.

És a bonni egyetem