Mert hogy ez is az élet velejárója (folyója…). Gondolkodtam, mennyire illik erről írni, de ma délutáni alvás helyett egy nagy adag kaka fogadott bugyiba csomagolva a szoba közepén, ami alapvetően meghatározta a napi hangulatot. Alvás helyett először a könyv lepisilése következett, majd félórás szünet után az előbbi akció. A félre értések elkerülése érdekében: mindkettő Janka volt! Persze, jogosan lehet Janka felháborodva, hogy ezt ide leírom, miközben a sajátomról egy szót sem ejtek. – Tudod, Janka, ez azért van, mert ha  Te kakálsz, bárhol, bármikor, bárhová, az mindenkinek aranyos, míg az én béltraktusom ecsetelgetése nem sok emberből vált ki hasonlót, érted? – Értem! – mondaná Janka, és biztos lehetnék benne, hogy nem érti.

Épp ma néztük egy magyar népmesét, ahol a feleség mindig éppen mást csinált, mint amit  a férj kért tőle:  – Tiszta Janka – így szóltam. Bármikor szólok, hogy erre megyünk, a másik irányba indul; ha azt mondom, pisilni!, nem; ha azt kérem, igya meg a tejet, nem; ezért aztán, akárcsak a népmesében, módszert váltottam: – Janka, ezt a szalonnás katonát nem eheted meg, mert én eszem meg! – erre rohan, hogy: – Most én! – és hamm, bekapja, majd vacsorára beszalonnázunk, miután két órával előtte, almát/narancsot/répát ettünk, mint az életmódváltásra való felvezetésképpen, erre este tízkor beszalonnázik: azért, mert nem akartam „kornflékszt” adni neki, amit minden reggel és este kér, ha rajta múlna, csak azt enne.

Szóval ma nem volt alvás, helyette inkább elmentünk sétálni, kivételesen a Rajna partra, és kerülgettük az aknákat, amik szintén nem túl aranyosak, és kutyától származnak: Remagen, az ezer kutyaszar városa!

Illusztráció: a kép a Erpeler Ley-en készült!

Majdnem elfelejtettem: Janka mégiscsak hámlik!!!