Rengeteget sétálunk (én többet). Az állandó útvonalról már írtam (part-játszótér-haza). Van kialakulóban alternatíva. Most, hogy gyakrabban süt a nap, Jankát már eléggé zavarja, így aluljárók után kutat, ahol meghúzhatja magát a fény elől (a büdösben). Szóval be a városba az aluljáróhoz; aztán esetleg nagy nehezen le a partra. Alku pozícióba kényszerítem: ha felveszem, akkor nincs cumi és takaró, csak ha sétál, de akkor is inkább csak cumi, mert abból több is van (elhagyható), takaróból (és a hozzátartozó gombból) csak egy. (Egy ilyen alkalomkor kesergett, hogy csak a „gombot akajom”: az orrához érintette, majd mehettünk tovább.)

Pénteken is ébredés után a mindennapi rutin szerint eü. séta következett volna. Azonban egészséges életünk másfelé kanyarodott. Lévén egy banán, amit Jankának csinos szeletekben kínáltam fel, miután a kérsz banánt? kérdésemre igennek számító cumis ühüm…-mel felelt; azonban meglátva a banánt, hangos nemekkel folytatta eszmefuttatását. Akkor csináljak belőle turmixot? (Rövid) igen! Tessék a turmixod, szívószállal! Nem! Ezek után némi szóváltásba keveredtünk, aminek sírás lett a vége. Néhány perc múlva kijött a szobából, mintha mi sem történt volna, elhelyezkedett az ölembe (én morcos fejet vágtam, mert elvégre mégiscsak megint hülyére vett!), mire fejét hátrahajtva rám néz: – Édesapa, mért haragszol? – ami után már úgy csinálni sem tudtam, mint aki haragszik, de azért elmondtam. Ezután megegyeztünk, hogy rakok a turmixba kakaót, és úgy issza. Ezek után sem kellett neki, amire én megint „szomorú lettem”. Janka megint leült mellém: – Édesapa, szomorú vagy? – Igen. – Akkor megölellek! – és megölelt. Így aztán már úgy sem tudtam csinálni, mint aki szomorú, meg egyébként is, tanulja meg, hogy ha az embert vigasztalják, akkor vigasztalódjon is meg!
Öltözés! – adtam ki végül az utasítást (leginkább magamnak, mert az öltözés azt jelenti, hogy többször is el kell fogni Jankát, hogy a ruhadarabokat ráadjam; persze ma délután azt mondtam, hogy megyünk az autót vezetni, egyből ő hozta a kabátját…). De eszembe jutott, hogy én elég éhes vagyok, és mi lenne, ha amíg Janka fölöltözik (vöhaha), addig megkóstolgatnám a császár szalonnát, amit délelőtt vettünk (húsvéti időszak…), és így is lett: Jankával beszalonnáztunk uzsonna gyanánt, föl nem öltöztünk, sétálni nem mentünk, de a banánt se ettük meg. Persze azért 6 előtt befejeztük a szalonázást, mert hát állítólag hat után már csak másnap illik enni…

Ma este fél tízkor nekiestünk a tiramisunak; ha egyszer ilyenkor készül el!!!…

Különösen a kezdők figyelmébe: http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=8rGDItJIxvM