Kicsit felgyülemlett a kultúrsokk, úgyhogy kiadom magamból. De lehet, hogy több részes lesz… Mindenesetre az egyik kurzus keretében többek között interkulturális élményeket gyűjtünk, és a tanár épp a héten figyelmeztetett minket, hogy lehetőleg ne csapjon át a dolog interkulturális panaszkodásba. Jobban veszi ki magát, ha olyan sztorikat mesélünk, melyek során mi voltunk a béna külföldi, mint ha olyanokat, amelyekben béna németek szerepelnek. Na de ezt a blogot nem sok itteni olvassa, így hát nyugodtan ömlenghetek:
Ezek a jordánok mégis mit képzelnek magukról!?
- Nem járnak be órára. Ez mondjuk engem nem zavar különösebben.
- Nem figyelnek órán. Állandóan interneteznek az okostelefonjaikkal. Oké-oké, nincsenek illúzióim, otthon is előfordul az ilyen, na de legalább a diákság a pad alatt csinálja, vagy a laptop mögé bújva. De ezeknél teljesen természetes, hogy öt percenként zizeg a telefon, amit meg is néznek, és válaszolnak is rá. Ha nem tudnak egy szót, gyorsan megnézik a szótárban, de ha figyeltek volna, hallották volna, hogy a tanár épp az imént mondta el a jelentését.
- Fogják magukat és kimennek óráról. Naívan azt gondolom, hogy vécére. De nem, mert 10 perc múlva visszajönnek cigifüstösen, egy kólával és egy szendviccsel.
- Pofátlanul ásítoznak. De olyan hangosan, hogy nem hallom tőle a tanárt.
- A főnök az egyik órán eléggé ki volt akadva, és szóvá tette a telefonozást is. Erre a következő órán folyamatos jövés menés volt, mert az emberek a folyosón intézték ügyes-bajos email olvasgatásaikat.
- Állítólag a tavalyi eresztés elég nehezen teljesítette a vizsgákat (mármint azt a kettőt), tehát nem is értem mire föl ilyen lazák.
A következő epizódban a németeket fogom szidni. Addig is egy kis apróság.