A szokásos – sajnos két napos – „nem akarsz inkább a bilire ülni” kérdésre adott ma délutáni finom válasz.

Ma egyébként nyugodt éjszakát követően kiegyensúlyozott napunk volt: megmásztuk az Apollinaris hegyet (Janka többet teljesített, hiszen a hegymászás közben a babakocsit is megmászta, bár azt még a hegy aljában); viszont nem volt játszás a játszótéren, mert két kislány hintázott, és ez elég ok volt Janka szerint arra, hogy hazainduljunk, amint odaértünk. „És a kájjú (Calliou) most mit csinál?” volt a kérdés, miközben ült a kocsiban, mentünk a játszótérre.

Mai újdonság:

• van két biciklink (az egyik az egyetemé, a másik a házinénié)
• ma fújt a szél
• kocsonyát főztem, ami majdnem nagyon sós lett, de figyeltem rá, így csak sós lett

Mai kérdés:

az előbbi háromból melyik nem újdonság, mert mindennap fújt? (többet nem segítünk!!!)

Ma a parton beszélgettem egy német nénivel: sajnos elfelejtettem itthon megnézni, hogy a fej amit vághattam, az vajon „oh, milyen elbűvölően mosolyog ez a fiatalember”, vagy „az egy dolog, hogy még németül sem tud, de még ilyen bárgyú mosolyt!”, szóval vajon melyik gondolatot váltottam ki belőle. Már sokadszorra találkoztunk: ő kutyát, engem Janka sétáltatott. És valószínűleg ezt közölte volna velem, de a dekódolóm nem működött. De majd legközelebb:

– Guten Tag, Frau! Das ist schön Tag! Meine Namen ist Gábor! Ich komme aus Ungarn! Ich wohne in Remagen. Wie geht es Ihnen?

– Danke, Herr Gábor, gut! – ámul el a Frau néni, miközben a kutyája odakakál a lába mellé.

(A nyelvtanár javítása a bejegyzés nyilvánossá való tétele után: Wir haben einen schönen Tag! Mein Name ist Gábor!)