Hétfőn Édesanya sikeresen elintézte a fürdőjegyet, így van egy ingyen belépőnk egész évre – már amikor jó idő van; és nincs rajta név, úgyhogy – bár izgultam emiatt, de – simán be tudtam vele menni Jankával, merthogy kedden elmerészkedtünk a 35 fokban; vagyis utána, mert kb. 6-ra értünk oda: nem nagyon akart Janka felkelni, én meg, mivel nem dolgoztam, nem erőltettem: ha felkel, strandolunk, ha nem, nem.
Janka nagyon izgatott volt (én is, csak én a belépő miatt…), és ruhástul futott volna a medencébe, ha hagyom. Aztán mikor bedugta a lábát a vízbe, eléggé meglepődött, mivel az hideg volt; csak azért ment bele, mert egy gyerekcsúszdáról csúszott bele a vízbe (biztos nem mérte fel rendesen a helyzetet); úszógumi volt rajta, a lába leért, de vagy 10 percig erősen kapaszkodott, sikított, ha elengedtem, aztán elúszott, labdázott (egy kisfiú majdnem lenyúlta a labdáját, úgy kellett elkapnom a kis törököt!). Szóval eléggé élvezte, látszólag nem fagyott meg. Végül csak kicsalogattam, mert Édesanya már várt ránk a fürdő előtt. Janka éhes volt, úgyhogy a Rajna partján leültünk , és befalatozott.

Annyira jól sikerült a strandolás, hogy másnap erőt vettem magamon, és elmentem úszni, miután elvittem Jankát az oviba. Eléggé kidöglöttem, eléggé hamar; szerintem az úszást alapvetően halaknak találták ki; mellettem volt egy bálna, az úgy úszott, mint a nyúl; képzavar…; szóval ez az oroszlánfóka a szárazföldön nem annyira mozgott, viszont a vízben nagyon. Hiába: a zsírt felveti a víz. Én meg háton úszva (állítólag az a legjobb) 50 m után kidöglöttem (azért ennél végül többet úsztam), közben egy bácsinak végigkarmoltam a fél hátát (nem láttam értelemszerűen); kicsit úgy éreztem magam, mint Eric, az angolna… De hősiesen úsztam 20 percet, gondolva arra, hogy kezdésnek nem rossz; de nem is ezért: mennem kellett dolgozóba!…

Aztán – most már alvás helyett, – elmentünk Jankával újra strandolni 4-5-ig, utána meló; hát nem volt olyan meleg, mint kedden, vagyis inkább nem sütött a nap, de nagyon fülledt meleg volt. Janka már ugrott is a vízbe, sőt, úszógumit sem kért; néha víz alá került, mikor elcsúszott, hiszen nyakig érő vízben rohangált, de csak egyszer esett pánikba, amikor ugrált a medence széléről, és hagytam, hogy teljesen belecsobbanjon: csodálkozott, hogy vizes lett a szeme… Most jobban is elfáradt, kimentünk enni, aztán menni kellett dolgozni, de ő meg szeretett volna még visszamenni… Szóval a pizzás néninél állt a balhé, szerencsére volt egy közeli fuvarom, és Édesanyának át tudtam adni Jankát, gondolva, hogy ezek után 8-kor biztos elalszik; nem tévedtem sokat, tíz óra 28-kor talán el is aludt…

Ma dörög és esik, 25 fok van, de nincs nagy kedvem úszni menni; Jankának viszont lehet hogy lesz strandolós kedve…