Nagy muri van a hétvégén Remagenben, ill. az egész Bonn-környéken. Olyan, mint nálunk egy búcsú, csak nagyobb. Gumicukor-tenger és felesleges kütyük standjai itt is vannak, de azért látni izgalmas dolgokat is. És ingyé’ lehet mindenféle játékokkal játszani és ugrálni a gumivárban is:

Este hatalmas tűzijáték is volt, miközben  a különböző hajóvállalatok hajói vonultak (úsztak…) fel, vagyis le, Bonn felé Linzből, legalább fél órán keresztül, rendőr és tűzoltó hajók kíséretében! Elég jó nézett ki, bár fél óra után már fárasztó volt, hogy még mindig jönnek a hajók…; mikor vége volt a tűzijátéknak, Janka, aki végig szorosan fogva lapított a vállamhoz bújva, megkérdezte: – Vége van a zajnak? – miközben mindenki örvendezett körülöttünk, hogy milyen szép volt. – Igen. – Jajj, de jó! – örvendezett Janka is…

Vasárnap délelőtt Apollináris, mise után egy rövid ima a kertben lévő Mária szobornál, majd sütizés (nem tudom, hogy szentelt volt-e, B.). Sose hittem, hogy egyszer ide is bejutunk, és egy nagyot játszottunk.

A baloldali dombok mögött egyébként ott lapul Bonn, a nagy falu, ahogy errefelé nevezik; a jobb oldali pedig a Sárkány-hegy

Hazafelé, ahogy tegnap is, úgy ma is kellett egyet lovacskázni is.

Apróság: hogy milyen is az eredménye, amikor a németül nem beszélő magyar és a pizzázót üzemeltető iráni közösen üzletel, nos, az a héten el fog dőlni, mindenesetre próbaidőn leszek szerdán, mint autós-futár.