Janka tanulja a barát/barátkozás témakört: – Ez mi? – Egér. – És ki hagyta ott? – Édesapa vagy Édesanya. – És hol a barátja, a laptopja?
Csókolózó pár a tévében: – Mit csinálnak? – tanácstalan csöndből Janka megment minket újabb kérdésével: Barátkoznak? – Igeen!!
Tegnap előtt igen vicces fektetésünk volt, mivel én a konyhában neteztem, Judit odabent, miközben Janka elalvására vártunk; így aztán e-maileztünk: – itt vagy? mi a helyzet? – Janka épp most hajította át a hálószobába a kispárnáját, hogy átjöhessen érte. Tehát mindjárt alszik… – bírod röhögés nélkül vagy már ideges vagy?! – Nem vagyok ideges. Nagyon cuki, és amúgy csöndben van. Igazából én bénáztam el, mert ott ülök, ahol lát a tükörből.
Egyébként az utóbbi időben viszonylag jó idő van, többször is bicikliztünk már, ami persze csak Jankát nem fárasztja, mert csak ücsörög hátul és csodálkozik. Ebédelni is bringával mentünk az egyetemre. Persze a traktort mindig meg kell nézni. Aztán elmentünk a piacra, ahol aztán elhatároztuk, hogy többé nem megyünk, mert a bio élet irreálisan drága: nincs meg az ár-érték aránya (nem élünk annyival több ideig, és ráadásul, ha tovább élünk, még többet kell magunkra költeni; tehát inkább olcsón étkezünk, rövidebb ideig élünk, és így abszolút keveset költünk kajára; egyébként is a hosszú élet titka, hogy száz évig kell pálinkát inni; ezen okfejtést ezennel levédetem!)
A néni nincs itthon, a macskát etetni kéne, de menekül (előlem). Azért néha próbáljuk hívogatni: cicc, cica! Így, magyarul, lehet, ez a baj! Aztán jön Janka, aki nemes egyszerűséggel csak ezt kiabálja (hívogatólag): Cirmos! Cirmos, hol vagy?!
(„És a szegény juhászlegény soha az életben nem találta meg a juhait” Dűvő 2. A juhait nem találó pásztor)
(„És a szegény juhászlegény soha az életben nem találta meg a juhait” Dűvő 2. A juhait nem találó pásztor)