Ez nem most történt, de Gábor szerint vicces, úgyhogy itt is megosztom:
Beszaladtam a boltba, hogy laktózmentes tejet vegyek, és nem találtam egyből, keresgélni nem volt kedvem, ígyhát vettem a bátorságot, hogy megkérdezzem a boltos nénitől. Elmakogtam amit akarok (milch), majd visszakérdezett, hogy „mils”-et keresek? Mondom, nem „milh”-et. Persze azonnal leesett, hogy sikeresen kioktattam egy németet arról, hogy hogyan kell kiejteni a tejet tájszólás nélkül…
Kicsit felgyülemlett a kultúrsokk, úgyhogy kiadom magamból. De lehet, hogy több részes lesz… Mindenesetre az egyik kurzus keretében többek között interkulturális élményeket gyűjtünk, és a tanár épp a héten figyelmeztetett minket, hogy lehetőleg ne csapjon át a dolog interkulturális panaszkodásba. Jobban veszi ki magát, ha olyan sztorikat mesélünk, melyek során mi voltunk a béna külföldi, mint ha olyanokat, amelyekben béna németek szerepelnek. Na de ezt a blogot nem sok itteni olvassa, így hát nyugodtan ömlenghetek:
Ezek a jordánok mégis mit képzelnek magukról!?
A következő epizódban a németeket fogom szidni. Addig is egy kis apróság.
Itt a tavasz trallala, virágzik az orgona! Azért sokkal barátságosabb ez a hely, ha jó idő van. Csak azért vagyok hajlandó elnézni az elmúlt ötven év leghidegebb hónapját, mert otthon is rossz idő volt. Lassan fény derül arra, hogy valójában más gyerekek is laknak rajtunk kívül a városban. A Rajna-parton megtelnek a kiülős helyek, nem csak a bagósok fagyoskodnak a székeken, és mintha hajó is több úszna a folyón.
A hajókkal nem tudok betelni amúgy. Itt egy folyó, amit használnak is! A vizijárművek nagyrésze uszály, van, ami kb. 180 méter hosszú, megpakolva konténerekkel. A partról nézve nagyon vagánynak tűnik, és tuti sokkal izgalmasabb folyami hajózásban tevékenykedni, ahol az ember nemcsak a nyílt tengert bámulja, hanem a folyó mentén elterülő kisebb-nagyobb településekben is gyönyörködhet. Végre valami, ami közelebb van a termeléshez, mint a fogyasztáshoz (legalábbis nálam). Komolyan fel kéne pörgetni kicsit a mi kis Duna Stratégiánkat, így azért már látom, mennyi mindent ki lehetne hozni belőle!
Amikor még otthon nézegettem a térképen, hogy hol fogunk lakni, kicsit megijedtem, hogy csak 200 méterre a vasúttól… Nem fog nagyon idehallatszódni? Hát, nem. Semmit nem hallunk belőle, szuper! Közlekedik pár olyan vonat, mint például a Budapest-Hatvan vonalon, szóval annyira nem is vagyunk lemaradva. De azért még van hova fejlődni. Érdekes, hogy mindenki szidja a DeutscheBahn-t, mint nálunk a MÁV-ot… Majd egyszer megemlítem az ittenieknek, hogy nálunk a DB a nirvána…
Viszont az a 100 méter, amit meg kell tennünk, hogy lejussunk a Rajnáig, időnként kevésnek bizonyul. Hajnalban és esténként sokszor hallani a hajók morajlását. Annyira nem zavaró, de azért elképzelni, hogy a hajó legénysége mondjuk egy hétig folyamatosan, testközelből hallgatja… Nem beszélve a hajókürtről! Amikor először hallottam, talán egy csapat evezősre dudáltak rá. Leginkább a légvédelmi riadóra emlékeztet. Szóval valami igazán különös érzés, muszáj megállnod egy pillanatra, ha megszólal. (muszáj megállnod = angol; az embernek muszáj megállnia = német; mindenki válassza a neki tetsző verziót) Emlékszem, amikor néhány évvel ezelőtt volt légvédelmi próbariadó, hogy mennyire felháborodtak az emberek az intim szférájuk megsértése miatt. Itt pedig ezzel élnek az emberek. Szerintem az alkotmány ötödik módosítása az lesz, hogy bekerül a felháborodáshoz való jog.
Most az emberekről ejtek egy pár szót. Szóval alapvetően mindenki nagyon rendes, és segítőkész. A campus viszonylag kicsi, ebben a félévben nyolcan jöttünk cserediákok, akik közül hat arab, egy ausztrál, és én. A legintelligensebb arab egyébként Jordániában, egy katolikus iskolába járt (általános és gimnázium egyben), amit ferencesek működtetnek. Az a legrégibb és legjobb iskola a környéken. A többiek nem annyira beszélnek jól sem angolul, sem németül, pedig az egyetemükön angol a tanítási nyelv, és az elmúlt három évet német tanulással töltötték. Most németül tanulják a tárgyaikat.
Na de az ausztrálok! ők meg aztán pláne nem beszélnek semmilyen nyelvet, és nem is nagyon hajtatnak arra, hogy megtanuljanak. Ausztráliában nem kell semmilyen nyelvvizsga a diplomához. A szakmai gyakorlaton három ausztrállal dolgozom együtt, úgyhogy remekül fejlődik a németem… A nemzetközi iroda távlati célja az, hogy minél több itteni diák menjen külföldre, és minél több külföldi diák jöjjön ide. Gyakorlatban természetesen nagyon is konkrétan, nagyon is behatárolt feladatokat végzünk. Kreativitásnak egyenlőre csíráját sem látom, de egyenlőre kivárok. Segítjük az oktatást, a nyelvtanulást, népszerűsítjük a nemzetközi irodát, JA és tanulunk.
Amihez őszintén szólva sok kedvem nem volt. Kérdeztem a kisfőnököt, hogy hány kreditet kell megcsinálnom, elég-e a 29 vagy kell a 31 (pont 30-at nem tudunk felvenni) hiszen nekem nincs rá szükségem otthon. Azt mondta neki elég a 29 is. Másnap felvett egy tárgyat a ‘Neptun’-ban. Erre azt mondtam, jó-jó, legyen még egy tárgy, de lehetne, hogy én választom ki azt a tárgyat? Három konkrét angol tárgyat kötelező tanulnunk, gondoltam, ha muszáj még felvenni, legalább legyen németül. Oké-oké, felvehettem a német tárgyat. Két nappal később újra felvette az ominózus tárgyat, és még egyet. Ez így ment két hétig, így 37 kreditnél kötöttem ki, és sértődötten vette tudomásul egy másik tanár, hogy miért is nem ‘érdekel’ az ő tárgya. Meg kell jegyeznem, hogy kissé kellemetlenül érintett, hogy lépten-nyomon beletúrtak a tantárgylistámba. De második nekifutásra sikerült felvenni a bociszemeket, melynek eredményeként most három angol és három német tárgyam van, összesen egyébként 33 kredit. Ezzel az aránnyal meg vagyok elégedve, de sajnos azzal jár, hogy szerintem most állati lustának néznek, pedig ugyanannyi tárgyam van, mint a többieknek. Mint felvilágosítottak, a fő csapásirány az, hogy a cserediákok angol nyelvű tárgyakat vegyenek fel. Persze nem zárkóznak el, ha németül akarsz tanulni, de csak miután felvetted az ő kiszemelt tárgyaikat. Ezt az íratlan szabályt szerencsére sikerült kissé áthágnom. Nem arról van szó, hogy ne tudtam volna több tárgyat is csinálni, de akkor nem most néznek lustának, hanem az egész félévben, mivel sokkal kevesebb időm lett volna gyakornokoskodni, és mindig csak azt látták volna, hogy rohanok haza (beadandót írni, melyet senki nem olvas el), nem vagyok ott, nem dolgozom. Erről hasonlóan vélekedik a két ausztrál is, akik már az előző félévben is itt voltak, így van egy kis rálátásuk. Viszont nincsenek vizsgák!!! Beadandó, prezentáció, és kész. Azért otthon nem olyan ritkán találkozni olyannal, hogy ezek után szépen vizsgázzál is.
A diákokról nincs nagyon kialakult véleményem, de az körvonalazódik, hogy azért nem ez a Humboldt. Az egyik tanár folyamatosnak olyan jellegű megjegyzéseket tesz, amiről arra következtetek, hogy ezt a fajta egyetemet – ezekkel a szakokkal – hívják nálunk szabadidőközpontnak. A tegnapi órán a terrmeben senki sem tudta, mi fán terem a Tobin.
Eddig sosem jött cserediák pereputtyostul, de itt az alkalom, hogy kialakítsák erre is a gyakorlatot. Tegnap nagyon meg voltam ijedve, hogy a nagyfőnök és egy másik tanár ott nyomban felhívja az egyetemi bölcsödét, hogy márpedig nem cserediák-kompatibilis a rendszer, márpedig itt egy cserediák, márpedig azonnal vegyék fel a gyerekét. Szerintem ez onnan ered, hogy a cserediákok a legtöbb dologban elsőbbséget élveznek, pl. nekünk csinálják meg először a diákot, mi bármelyik tárgyra bekerülünk, akkor is, ha várólistán vagyunk, stb. A bölcsivel valami olyasmi a helyzet, hogy nincs hely (itt is hosszú várólisták vannak), plusz berlini modell szerint zajlik a beszoktatás, ami egy hónap, és nem szeretik, ha valakit egy évnél rövidebb időre iratnak be. Én személy szerint azért nem ragaszkodtam hozzá, mert fizetős. Valami 130€ egy hónap, de már nem emlékszem pontosan, mert hónapokkal ezelőtt lezajlott ez az egész. Múlt hét hétfőn pedig csak úgy bementünk egy oviba, érdeklődni, hogy milyen gyereklefárasztó lehetőségek vannak a városban (játszótér, játszóház, időszakos gyerekfelügyelet, stb.), aminek az lett az eredménye, hogy Janka május közepétől mehet az oviba, ami egyébként ingyenes. Az óvodavezetővel futottunk össze, aki nem volt hú, de nagyon kedves, viszont tök segítőkész.
A menzán amúgy viszonylag normális ételt 2.20€-ért lehet venni, ami szerintem jó ár. Ráadásul a diákok 10 év alatti gyerekeinek jár egy második adag ingyen, ami szuper, mert így kb. 660 Ft-ból megebédelünk hárman. Mikor kiváltottam az ehhez szükséges kártyát a konyhavezetőnél, közölte velem, hogy tudja ki vagyok, tudja hol lakok, meg minden. Na nem fenyegetett, hanem elmesélte, hogy ő is aktív részese volt az albérletünk keresésnek. Továbbá ajánlott egy csomó helyet, ahol érdemes kiraknunk állást kereső hirdetést, szóval nagyon rendes volt.
Azt hiszem, szemeszter végére a legtöbb ember legalább arcról ismerős lesz a városban. Úgyhogy vigyázni a kell a renoménkra… A templomban már legalább négyen odajöttek hozzánk egy pár szót váltani, érdeklődni, persze van aki csak azért, hogy magáról mesélhessen, szóval nagyon kedvesek, de ez lehet, hogy Janka miatt is van.
Van két biciklink, az egyik a házinénié, a másik az egyetemről, ami nagyon szuper! Ma vettünk gyerekülést, és a boltban is nagyon kedvesek voltak. Kaptunk gratis egy pumpát és egy csavarhúzó készletet is. Na meg egy kis nyelvleckét. Azért egy ilyen hatalmas bicikli bolt Magyarországon nem tudna megélni egy 15 ezres településen…
És végül a házinéniről, aki rettentő rendes hozzánk. Kezdve ott, hogy kölcsönadta a saját utazóágyát, utána szerzett egy normális gyerekágyat. Adott két váltás ágyneműt mindenkinek, a konyha teljesen felszerelve, plusz egy csomó dolgot felajánlott (babakocsi, vasaló, vasalódeszka, használjuk a mosószert, ad kölcsön pénzt stb.). Az egyik nap említettem neki, hogy nem olyan jó az internet, erre másnapra vett egy routert. Mondjuk az internet szerintem csak rosszabb lett azóta, de már tényleg annyi mindent kaptunk tőle, hogy csomószor nincs képem odamenni. Most pl. egy klopfoló kéne. Egyébként beszél kicsit lengyelül, mivel Lengyelországból származó (gondolom kitelepített) szudétanémet. Eddig azt hittem, hogy a Szudéta-vidék Csehországban van, de azt mondja, hogy Lengyelországban és Ausztriában is. Ennek utána kell néznem. Mikor említettem neki, hogy itt mindenki olyan kedves, azért felvilágosított, hogy az őslakos, idős németek azért elég irigyek, és nem szeretik olyan gyüttmenteket, mint akár ő. Gondolom a településen élő rakat török bevándorlónak kifejezetten örülnek.