Bázel

Andinál és Ákosnál jártunk péntek-szombat; legfőképp erről írok, bár vártam, hogy esetleg Andi megelőz, és akkor csak be kell linkelnem

Szóval péntek este fél 6-kor elindultunk Bázelba, 4 és fél órás útra számítva; így Jankát nem is hagytam aludni délután, hogy majd az autóba alszik, mert úgy jelentősen könnyebb az út – főleg annak, aki nem vezet, hanem őt kell szórakoztassa (pl. hazafelé a sötét autóban hiszti volt, hogy márpedig Édesanya neki olvasson…). A terv egyébként bevált, ám emiatt éjjel egyig Janka nem nagyon mutatkozott hajlandónak lefeküdni.
A határon megfejtek minket egy éves autópályamatrica díjával a svájciak; most már tudom, hol kellett volna elhagyni a pályát, hogy ezt megússzuk (hogy más okulhasson: a lörrach-i lehajtónál). Terv szerint, 10-re érkeztünk meg, természetesen eltévedés nélkül.

Ákosék remek, új építésű házban laknak, ilyenben. Igazán jó helyre érkeztünk, mert vacsora előtt szépen végig kellett kóstolni a legjobb pálinkákat; aztán késő éjszakáig ment a duma némi sör és sör mellett, míg végül mindenki elaludt, sorrendben: Janka, Judit, Ákos, Gábor, Ákos, Judit, Andi; Édesanya Janka-altatás miatt újrázott, Ákos pedig nem bírta az izgalmas beszélgetést…

Ekkor derült ki, hogy a „ráérő”, munkanélküli párok blogírásba menekülnek a tétlenség és értelmes életlehetőségek elől; bár éppen ihatnánk is… Azért Andinak könnyebb, mert ő legalább szülhet közben; persze ha nem, akkor nehezebb.

Igen nehéz volt a reggel, azt hiszem, ott szúrtam el, hogy alig józanul azt mondtam Ákosnak, hogy ellene hangolom Jankát:

Nagy nehezen elindultunk Bázelbe, mert hogy falun laknak, de egy villamos 20 perc alatt Bázel központjába szállított bennünket. Annyira nehezen indultunk, hogy remélem, egyszer majd kiderül, sikerült-e ágyat venniük, merthogy inkább velünk jöttek városnézésre.

Megnéztünk két templomot: az egyik a 8-15. sz.-ig épült, igazán szép bazilika kerengővel, ami ma talán kálvinista református; azért egy keresztvetéssel próbáltam megszentelni; meredek partfal tetején magasodott a folyó fölé, előtte pedig egy tágas, nagy főtér, kellemes középkori hangulatot keltve bennem;

a másik már egészen kiábrándító volt: egy késő gótikus, kívülről szép templom, amibe bementünk, és teljesen lefagytunk: odabenn egy kocsma üzemelt:

Itt ha összeadnak, helyben tarthatod a lagzit is…; morbid és istentelen

Aztán még ténferegtünk, mielőtt beültünk enni-inni, és közben hatalmas megállapításokat tettünk: itt naon-naon sok pénz van, sőt lehet, hogy annál is több; ezért minden ugyanilyen drága is; hogy klasszikust idézzek: „nagyon nagy a jólét”. Sokkal jobban védik magukat a bevándorlók ellen, mint amit itt, Németországban látunk: a szín-összetétel elég monoton fehér volt; csak akkor kapsz albérletet, ha van munkád; ha nincs munkád, akkor csak 6 hónapot tartózkodhatsz az országban; ha egy évnél tovább akarsz Svájcban vezetni, akkor helyi jogosítványt kell csináltatnod, és szintén helyi rendszám kell az autódra is; ha véglegesen be akarsz költözni egy faluba, akkor szavaznak erről a faluba, de mivel nem ott születtél, ezért a továbbiakban nem szavazhatsz és nem is vagy választható; szerintem Svájcot be se engednék az idege-ellenessége miatt az EU-ba, ha véletlenül azt szeretné! Persze a turistákkal jó fejek, inkább a hazájukat védik ezekkel. Judit szerint nagyon viccesen beszélnek, de azért értette őket. Szerintem meg sosem kaptam volna olyan könnyen munkát, mint itt.

No, itt most mindenki rajta van!

Egy kis ellenpólus az előbb leírtakhoz:

Aztán megláttuk a Svájciakra váró szép szabadságot, egyenlőséget, tezsvériséget.

Negyed 12-re értünk haza, még vacsoráztunk, mert eléggé megéheztünk; aztán Jankát nagyon megdicsértük, mert ügyes volt egész nap, és a hosszú utazás alatt.

Ma reggel sikertelen kísérletet tettünk arra, hogy misére menjünk, mivel elmaradt a 11-es; így aztán helyette egy nagyot sétáltunk a városban lévő képzőművészeti vásárban.

Majdnem Köln – Brühl

Szombaton jó idő lévén, a főútra történő kikanyarodásunk előtt nem sokkal sikeresen eldöntöttük, hogy akkor Kölnbe kirándulunk; no ebből nem lett semmi, mivel sikertelen kísérletet tettünk Köln megtekintésére. Brühlig jutottunk, ahol egy világörökségi listán lévő kastélyt néztünk meg belülről is.

Nem mondom, szép volt, de nem igazán értettük, miért került fel a listára, a gödöllői inkább felkerülhetne!

Előtte egy kicsit kóvályogtunk, nem találtunk parkolót, aztán egy bácsi odaadta a parkolójegyét, mert ment el, és még egy óráig jó volt; jó fej. De kb. három órával tovább maradtunk, mint ameddig szólt a parkolás…; az autót nem szállították el szerencsére.

Aztán a főtéren Édesanya Jankával nézte a helyi Bollywood táncosát, majd megnéztük a kastélyt: 10 EUR-ért mentünk be, Janka az elején elég nyűgös volt, de aztán végül jól bírta az egy órás vezetést. Szép volt, de néhány magyarországi kastély szerintem lepipálja. Aztán egy nagy séta a nagy parkban, miközben Janka egy jó veszekedés után elaludt a babakocsiba.

Így nyugodtan le tudtunk ülni ebédelni: drágább volt, mint Bonnban, de legalább nem is laktunk jól; viszont nagyon finom sört ittam először, a második már nem annyira ízlett. Aztán rohantunk az autóhoz, mert kezdett cseperegni, már az autóban ültünk, amikor zuhogott.

Aztán mentem este dolgozni, mert sok volt a fuvar, és a főnök kérte.

Azóta rossz idő van újra, kevés nappal, kevés esővel, bár most éppen órák óta esik. (Édesanyát előtte nyugtattam meg, hogy nem kell kabát, jó idő lesz; mióta vitamint szedek, a térdem nem jelzi az időt…)

A héten sajnos nem sokat dolgoztam, viszont Judit igen. Állandó jelleggel a törökországi utazás és a jövő félév tart minket lázban, késő éjszakáig tartóan. Mindenesetre egy hónap múlva valahogyan, de megyünk haza, addig is holnap Bázel, Ákoshoz.

Janka tökre szeret oviba járni, akármilyen álmos, mindig jókedvűen megy. Oda érve eleinte megkérdezte, hogy Édesapa itt maradsz?, de most már nem kérdezi meg, hanem két puszit nyom, aztán vissza se néz, és beszalad; hazafelé meg egyfolytában beszél, hogy mit csinált egész nap, persze összefüggést ne feltétlenül kell benne találni, meg sokszor csak az utolsó fél óra legnagyobb történését mondja el.

Tegnap fergeteg-parti volt a koliban a nemzetközi diákoknak; vittünk egy kevés pálinkát; a második legkeményebb piát is mi vittük, gyümölcsös (alkoholmentes) söröket; mint már említettem, hihetetlen alkoholizmus van errefelé…

Árvíz

Nem akkora, mint otthon, de azért akad. Ilyen volt visszaérkezésünk napján:

Ma már tudtunk itt sétálni. És ami még ennél is meglepőbb: jó idő van. Mielőtt megjöttünk, Juditnak azt írta a főnöke, hogy lemaradt a nyárról; mikor megérkeztünk, majdnem téli kabátot vettünk, annyira nyár volt…; de másnap valóban már rövidnadrágos meleg volt, és ez azóta is tart.

Tegnap ovis kirándulás volt: elbringáztunk a falu végére, majd visszagyalogoltunk, utána uzsonnázás az ovi melletti parkban. Mivel nem volt alvás, ezért, miután az autóba még ücsörgött egy kicsit, fél 9-kor el tudtunk menni aludni. Az autózás közben kért inni (játékból: a kesztyűtartóból csapoltam!): annamátét (ananászlét), majd kért tölteni a pohárba paprikát is; végül is miért ne: Édesapa először töltött annamátét, majd töltött paprikát. Szép a magyar nyelv, és az a jó a gyermeki gondolkodásban, hogy az értelmetlennek is megtalálja az értelmét!

Egy kis érdekesség:

Édesanya Törökországba megy, de ez Hollandiában készült, nem messze a PSV stadionjától

Ha pedig fapadossal utaztok, tanuljátok meg, hogy ekkora csomaggal lehet felmenni a repülőre:

Este parti volt a szomszédokkal, hihetetlen alkeszek: mindenki megivott egy műanyagflakonnyi jellegtelen ízű citromos sört (mivel ez csak a nevében tartalmaz sört, nem fogok írni róla!!!); azért jó fejek voltak, mert meghívtak minket is, és bár szabódtam, mert Édesanya moziba ment Bonnba (igazából színházban, de elfelejtettem), és izgultam, hogy nem fogok tudni társalogni, ezért azt mondtam, hogy nem megyek; aztán hogy talán; végül elég jól elvoltunk, aztán megjött Édesanya is, mert nem találta meg a színházat; szóval így mentett ki.