Édesanya szombat este elment Törökországba, ahogy az lentebb olvasható. Viszont aznap még elment nyelvvizsgázni az egyetemre, mi meg Jankával csavarogtunk egyet a város főterén, ahová Janka a következő képen hívott: – Komm, Édesapa! – Igazából semmi izgalmasat nem csináltunk, de Janka ebből is kihozza a maximumot (a végén a beállásra koncentráljunk!):
Vasárnap misére mentünk, és sikerült rávennem Jankát, hogy az igeliturgia alatt elmenjünk a gyerek foglalkozásra. Végül elég jól sikerült: valami sárga madarat kapott, amivel még másik 4 madarat fogó kisgyerekkel együtt egy kis mesét játszottak el (Janka biztos értette, miről szólt); persze a madarat úgy kapta meg, hogy már épp megkapta egy kisfiú, és erre Janka, aki szintén spontán (!) jelentkezett érte, színművészeket megszégyenítő módon, hogy nem ő kapta az utolsót, kétségbe esett, amire a néni egyből kikapta szegény kisfiú kezéből a madarat, és odaadta Jankának. Éneket is tanultunk, amit aztán a mise végén Janka is énekelt az oltár előtt, a többiekkel.
Áldozáskor kitört a balhé, mert a mi oldalunkon egy néni (ezen, bár mióta itt vagyunk, látom, mindig eléggé meglepődöm; és ez nem antifeminizmus!) áldoztatott, és Jankának a néni kiskeresztje nem volt jó (mekkora antifeminista!!!! és kirekesztő!!!; no, úgy látszik, ez is neveltetés kérdése…), hanem a papbácsitól kellett volna. Szerencsére mise után sokáig szöszmötöltünk odabenn (Janka gyertyázott: aki jött, hogy gyertyát gyújtson, annak személyes adta át a gyertyákat…), így a papbácsival együtt mentünk ki, és kértem tőle Jankára egy kiskeresztet, így már teljes értékű volt számára is a vasárnapi mise!…
Este dolgozni mentünk: Jankának beüzemeltem a Szaffit az autóba, sokszor ki sem akart szállni emiatt. Néha segített, hozta az ajándék kólát, aminek a megrendelő nagyon örült. Szokás szerint kuncsorgott pizzát Marjantól (ő a főnököm), de a sima bröccsen (hogy valójában hogy írják és ejtik (mivel Marjan németje amolyan nem helybeli…), az egyelőre rejtély, de ez pizzatészta egy kevés paradicsommal és sajttal sütve) jobban ízlett neki, mint a pizza (mindkettőt kapott). Szóval Janka nagyon ügyes volt, és végül 9-kor el tudtunk jönni.
Ma mentünk a Mamáért, sajnos eltévedtünk, és levontam a nagy tanúságot: ha Németországban ki van írva, hogy egy település autópályán erre van, akkor:
- arra van;
- tökre nem arra van, hanem hatalmas kerülőre vezet, és az ellenkező irányú településre is azt írja, arra van;
Tehát: sose tudhatod, csak ha otthon minden lehetőséget kizárva megnézed, vagy veszel magadnak egy igen részletes térképet, mivel egy általános No. térképen 5 autópálya helyett csak egyet jelölnek, tekintettel arra, hogy egy irányba legalább 10 autópálya megy kiírás szerint, valójában csak 5, de biztos, hogy a leghosszabbat fogod kifogni, ha nem nézed meg előre!
Azt gondoltam, a környéket már eléggé ismerem, de itt minden utakból áll, és semmi sem arra van, amerre gondolnád; ill. még ez sem eléggé kifejező, hiszen Édesanya is eltévedt már szemem láttára!
Hazafelé azért már simább volt, csak egy nagy dugót ki kellett kerülnünk, így keveredtünk be Köln egyik külvárosába, de ezt kölni kirándulásnak semmiképp sem nevezném, szóval Köln majd legközelebb!…
Ma emiatt elmaradt az ovi, holnap megyünk: ki oviba, ki dolgozni.