Most épp Remagenben! Szombattól szombatig. Vasárnap gyönyörű napos időben megmásztuk a Sárkányhegyet, de úgy rendesen: egészen gyalog a csúcsig! Oda-vissza hajóztunk és vonatoztunk, minden előre eltervezett közlekedési eszközt elérve. Janka teljesen egyedül és saját lábán ment fel a hegyre, amiben egy kicsi sárkány is a segítségére volt, mint ajándék-biztató. Lefelé az út 2/3-án vittem, de utána feléledt. Szóval nagyon szép volt, érdemes volt, azóta minden játszóterezés alkalmával megnézzük, hol jártunk.

Merthogy újra játszótér. Szerencsére az élmények tompultak, így újdonságként hat az állandó „Apa, játszunk!” felszólítás. Kint és bent (ez könyvcím most leginkább kísértésként hat; mármint nem úgy!!!) egyaránt. Ma pl. mikor mondtam, hogy menjünk ki a játszótérre, nyafogva megkérdezte, hogy akkor mikor fogok játszani? Mire való egy játszótér…; ma újra jó idő volt, már kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy a vasárnapi napsütés a következő 6 hónapra szólt, de ma újra sütött, volt is vagy 15 fok!

Egyébként a szombat is romantikázással telt el: próbálok ide egy képet beilleszteni, de az ubuntuval valahogy ezek aza kciók, pl. eg kép kicsinyítése, nem sikerülnek. Szóval ez egyelőre titok marad!